Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Amíg ballagott hazafelé, eleredt az eső. A napi monszun, gondolta. Az egész augusztus ilyen volt. Esős, meleg. Szúnyoggal, kevéssel találkozott, bár számított rájuk. Talán kiirtották őket. Talán ők is elhagyták ezt az istenverte országot, tette hozzá magában. Beleolvastak egy újságba, betévedtek egy aluljáróba, és azt gondolták, itt már nem maradt nekik szívnivaló. Mennyivel tud egy szúnyog repülni? Öt kilométerrel óránként? Tízzel? Hiszen olyan kicsi. Akkor, ha elég kitartó, két nap alatt átér Ausztriába.
Még dörgött is. Régebben akár tűzijáték is lehetett volna, ma is, de egyre ritkábban. Vagy már más a flanc, vagy fogynak a gazdagok is. Már nem olyan gazdagok. Már nincsenek annyian. Megették őket a még gazdagabbak. Nagy hal a kisebb halakat. Ez a bálnák és a planktonok országa. Bár a bálna nem hal, mosolyodott el. Jó, a plankton sem. Egy kis fogalomzavar még belefér.

Miafranc. Csöpög a tej valahonnét. A zacskós korszakban még csak hagyján. De mit tud egy ilyen papírdoboz kilyukadni? Megállt egy padnál. Most rendezheti át az egész szatyrot. Még szerencse, hogy nem vett olyat, ami átázik. Nem a lófaszt, húzta el a száját. A kenyér. De csak nem ért bele a trutymóba.
Persze, hogy beleért. Otthagyta a padon, a lyukas dobozos tejjel együtt. Majd megeszi valami hajléktalan. Ha van még mersze kiülni bárhová.
Észrevette, hogy két rendőr stíröli. Bordó sapka. Kurvára vigyáznak, hogy egyforma magasak legyenek. A többi nem lényeg annyira. Első a kinézet. Hunor s Magyar, két dalia, két egytestvér, Ménrót fia. Még a végén megbüntetik szemetelésért. Forradalmi Rendőrezred. Vagyis Készenléti Rendőrség, helyesbített. Hiába, meghalt már Ferenc József is, Kádár János is. A Koponyák hegye. Kádár ellopott koponyája. Cromwellé legalább elgurult. Elfújta a szél. Gone with the wind. Kádáréból lehet, hogy kupát csináltak. Vagy Halloweenkor tök helyett azzal ijesztgetik a kisgyerekeket.
Nem büntették meg, viszont egy autó telibe trafálta. A kurva anyád, mondta, de az autó már el is tűnt. Viszont ahogy söprögette le a nadrágjáról a mocskos permetet, a következő ismét rázúdított egy adagot. Ez nem az én napom, állapította meg. Már bosszankodni se bosszankodott. Majd bedobom a mosógépbe. Úgyis felgyűlt egy halom szennyes.
Békávéra, ha tehette, nem szállt fel. Kell egy kis mozgás. Nem az a barom énekelte ezt jó negyven évvel ezelőtt? Aki még írni se tudott rendesen, mégis doktorrá avatták? Vagyis a felesége. Vagyis ő se, ő csak tornázott a gyerekeivel. Ha valaki írni nem tud, énekelni miért tudna? Tényleg, tűnődött: van a kottában olyan, mint a helyesírási hiba?
Ha nem tehette, mondjuk sietett, vagy fáradt volt, azért villamosra felszállt. Ritkán buszra is, a metrót elkerülte. Legjobban a trolit szerette. Ott soha nem találkozott ellenőrrel. Középre kerülni, a lyukasztó mellé, jegy a kézben. Egy jeggyel hetekig eljárt. Ha közterületesek álltak a peronon vagy a megállóban, és elindultak az ajtó felé, automatikusan lyukasztott. Azokkal mindig van ellenőr. Ha nem látott egyenruhást, akkor a karszalagot figyelte, a nyakban lógó azonosítókártyát, de leginkább a többi utast. Elindulnak-e ők is egy lyukasztó felé, kotorásznak-e, vagy lassan, mintha most jutna eszükbe, felállnak, és a távolabbi ajtó felé húzódnak?

Sajt, joghurt - ebből néha napi nyolc-tízet is megevett, olvasta valahol, hogy jót tesz a koleszterinnek -, a kenyér már felejtős, egy ép doboz tej, majonéz, nyolc deka előrecsomagolt sonka. Prágai, mert annak a szavatossága járt le legkésőbb. Mért pont nyolc deka? Mért nem tíz, tizenkettő, vagy tizenöt? Ez lélektan, gondolta. Normális ember nem nyolc dekában gondolkodik. Az a két deka a bónusz. Vagyis a malusz.
A zsírt a széléről majd kidobja az udvarra. Dobja a kukába? Megeszik a macskák. A maradék kenyeret is mindig otthagyta a közeli telefonfülkében. Még jó, hogy volt ilyen, mert ezek is egyre ritkábbak. Nem neki jó, persze. Bár neki is, mert jobb adni, mint kapni. Csak adni volna a legjobb. Mert akkor annyija volna, hehe. Tíz esetből kilencszer, mire a sarokról hátranézett, már nem volt ott. Hogy honnét kerültek elő a szerencsés megtalálók, és hová párologtak el olyan rövid idő alatt, fogalma sem volt.

Se szegény nem volt, se gazdag. Néha ennek érezte magát, néha annak. Eljárt dolgozni, volt egy barátnője, két gyerek után fizetett gyerektartást. Hogy elégedett lett volna? Vagy elégedetlen? Attól függött. Hogy mekkora szerencsétlenség érte, vagy valami, amit annak érzett. Ha kikeveredett belőle, boldog volt. Akkor is boldog volt, ha egy még nagyobb slamasztikába keveredett, és megoldotta. Az eredeti probléma szinte jutalomnak tűnt olyankor. Szakasztott a politika. Csak egy nagy fenyegetettséget kell generálni. A valódi megszorítás már jutalom lesz.
Az egészsége tűrhető volt. Egy kis reflux - de kinek nincs? -, némi nehézlégzés. Városi embernek kötelező, nyugtatta magát. Nem szeretett orvoshoz járni. Bár a körzetivel jóban volt. Az két perc alatt lerendezett mindenkit. A többi kollégájánál húszan is vártak egyszerre, nála jó, ha ketten-hárman. Mindent felírt, amit kértek, mindenhova adott beutalót, a jogosítványhoz is elég volt pár ezer forintot fizetni. Még vizsgálatokra sem küldte el, beütötte a pecsétet, és mehetett az okmányirodába. Mostanában mintha rosszabbul látott volna, de ez sem zavarta. Napközben elfáradt a szemem, mondta a szeretőjének, amikor az megkérte, hogy olvasson el neki egy apró betűs részt, mert nem akarta elővenni a szemüvegét. Úgy sincs ott semmi érdekes. Átvágás az egész. Nem, ott vannak az igazán fontos dolgok, replikázott a barátnő. Így basznak ki az emberrel. Ugyan már, legyintett ő. Kibasznak azzal mindenképp.

Folytatjuk.

2014. 08. 31.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1