Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 Akkor most - Matolcsy kinevezésének ürügyén - a legfontosabb fogalmakról egészen konkrétan és minden elmélettől mentesen leírom, mi az, amit mondanak (nem csak az Orbán-rezsim, nem csak most és nem csak itt), ez milyen érzéseket kelt az emberekben, és mi az ami van.

Magyarország köztársaság. A köztársaság mindannyiunk társasága, mindannyian egyenlők vagyunk és mindannyiunkért van. Ezzel szemben a köztársaság egy hatalmon levő közösség társasága, amelyben csak ők egyenlők, és amely értük van.

Magyarországon képviseleti demokrácia van. Saját maga által választott képviselőin keresztül a nép uralkodik, tehát minden állampolgár, akit (közbűntényes) cselekedetei, vagy kora, vagy állapota miatt nem korlátoztak ebben. A nép bölcs, a népuralom működik és jó. Ezzel szemben a nép nem bölcs, a népuralom nem működik és még elméletben sem jó. A nép csak erős. Hatalomra - nem uralomra - képes juttatni bárkit, aki ezzel vagy tud élni, vagy nem tud. Többnyire nem tud. De közvetlenül bárkit hatalomra csak forradalommal képes juttatni. Akkor sem az egész nép teszi ezt, hanem annak egy agresszív töredéke. Forradalom nélkül marad a választás. Amely választás úgy zajlik, hogy a szavazók elé raknak egy listát, mások által kiválasztott nevekkel, majd ezek közül valakit megszavaznak. A szavazás érvényességéről egy szintén mások által elkészített és jóváhagyott szisztéma dönt. A listára azok nevei kerülnek, akik saját pártjukat, ezen keresztül pártjuk szponzorait fogják képviselni, függetlenként a saját szponzoraikat, bár azt mondják majd róluk, hogy választóikat.

Magyarország alkotmányos jogállam. Írásban lefektetett, szilárd, a választók kétharmadának képviseleti akaratán nyugvó, legális Alkotmánnyal és abból eredő törvényekkel rendelkezik. Minden jog és kötelesség pontosan körül van határolva, le van írva, és ez a társadalmi többség teljes egyetértésével találkozik. Ezzel szemben a legális és a törvényes, noha úgy tűnik, az egyik a másiknak a tükörfordítása, nem ugyanaz. Hogy ne unatkozzon a nyájas Olvasó, elmesélek egy történetet. Egy kutyatenyésztő barátomtól halottam, mastino napoletánoval foglalkozik. Első kutyáját Diegonak hívták. Éppen olasz vendégek tartózkodtak nála - a mastino olasz nemzeti kutyafajta -, amikor Diego benézett az ablakon. Miféle jószág volna ez? - érdeklődtek a vendégek. Hát mastino - vágta rá büszkén a házigazda. Ez? - csodálkoztak a vendégek. Náluk, folytatták, mintha másképp nézne ki. A házigazda később a világ egyik legnevesebb mastino-tenyésztője lett. A leckét azonban soha nem felejtette el. Van a mastino napoletano, mondta nekem, és van a nápolyi masztiff (magyar fordításban). És e kettő még véletlenül sem azonos. Nos, a legális és törvényes sem ugyanaz, noha ugyanannak kellene lennie. Jelenleg Magyarországnak nem Alkotmánya van, hanem Alaptörvénye. Ez az Alaptörvény abban különbözik a barátom nápolyi masztiffjától, hogy se nem legális, se nem törvényes, és nem a választók kétharmadát képviselők akaratán nyugszik. A jogok és kötelességek nincsenek pontosan körülhatárolva, és még ezek a meghatározások is rövid időnként, forma szerint néhány, gyakorlatilag egyetlen ember akaratának megfelelően változnak. A társadalmi többséget pedig senki nem kérdezi meg, csak úgy tesz, mintha megkérdezné, minden kis nyomdász unokatestvér őszinte örömére és hasznára.

A politikai pártok az állami főhatalom becsatornázásai a nép felé. Más szóval a népakarat közvetítői. Bárki szabadon alakíthat ilyet, amelyben szabadon fejtheti ki politikai véleményét, és ha a pártja a választók többségének megfelelő álláspontot képvisel, hatalomra juttatják. Ezzel szemben a politikai pártok működését, sőt megalakulását is törvény szabályozza. Törvény szabályozza még a belső szerkezetüket és döntéshozó mechanizmusukat is. E törvényeket nem a nép hozta, hanem az aktuális országgyűlés aktuálisan hatalmon levő csoportja. A pártok csak ezeket betartva működhetnek. Minden belső határozatot is csak ezek alapján lehet érvényesen meghozni. Jóllehet a politikai párt azonos nézeteket vallók önkéntes egyesülése, amelyből bárki szabadon távozhat, és amelyhez mindenki szabad akaratából csatlakozik, elméletileg nem zsákmányolhatja ki tagjait, e tagok mégsem dönthetnek úgy saját magukról, ahogy akarnak. A "becsatornázáshoz" csatorna kell. Ilyen csatorna a média, a köztéri hirdetés, találkozási lehetőség. A média gyakorlatilag el van osztva két politikai csoport között. Az elosztási arányok persze változnak, de a csoportok nem. Mintha valaki a Pepsi- illetve a Coca Cola érdekkörén kívüli - mégoly finom, olcsó és egészséges - üdítőt szeretne bármely vendéglátóipari egységbe bejuttatni (saját tapasztalat). De ez még a dolog egyik fele csak. Másik fele a pénz. Olyan mennyiségű pénzhez, amennyi a becsatornázáshoz kellene, csak szponzoroktól lehet hozzájutni. A szponzor viszont nem önzetlen adakozó. Innentől a "csatorna" úgy működik, hogy a szponzor támogatja a reklámot, ha jó a reklám, a nép támogatja a pártot, és a párt a szponzort képviseli a hatalomban.

Magyarországon közvetlenül egyetlen párt sem gyakorolhat főhatalmat. A demokrácia konszenzusra törekszik. Még ha meg is nyeri valamelyik párt a választásokat, a miniszterelnök - és ilyenformán a kormány - megválasztásába minden parlamenti képviselő beleszólhat. A kormány pedig az egész ország kormánya, nem egyetlen párté, és az egész ország érdekeit tartja szem előtt. Ezzel szemben Magyarország jelenlegi államfője, a miniszterelnök több évtizedes barátja, pártjának egyik alapítója csak az államfőség kedvéért lett pártonkívüli, a miniszterelnök és a választásokon győztes párt elnöke ugyanaz a személy, egyetlen jelentős pozícióban sem ül senki, aki valamiképpen ne kötődne ugyanehhez a párthoz. Az ellenzékkel senki nem törődik, a brutális többségű, a miniszterelnöktől mint pártelnöktől személyes függésben levő párttagokból álló Parlament pedig mindent megszavaz, amit a miniszterelnök meg akar szavaztatni.

 

A kiegyensúlyozott hatalomgyakorlás garanciái a független intézmények, például a Jegybank, Alkotmánybíróság, Számvevőszék, Kúria, Legfőbb Ügyészség és a médiák. Ezzel szemben a függetlennek mondott intézmények egyáltalán nem függetlenek, minthogy vezetőik nem azok. Vagy a miniszterelnök lekötelezettjei, vagy személyes barátai, vagy olyanok, akiket a miniszterelnök kézben tart. A média függetlensége rég a múlté. Egyrészt azért, amit az előző bekezdésben leírtam, másrészt a médiatörvény miatt. Legfelső, kézi irányítással zajlik minden. Ami lehet eredményes is, csak...csak rengeteg hiba- és visszaélési lehetőséget hordoz magában. Ezekből lesznek a visszaélések és hibák, (szembetűnő) példa rájuk az utóbbi három év. És minthogy az előbb említett intézmények nem függetlenek, nincs semmi, ami a közelgő bajt jelezhetné, illetve megakadályozhatná. Nincs semmi, ami a kalandorpolitika útját állhatná. Matolcsy kinevezésével az egész államháztartás ütőerén egyetlen ujj nyugszik, és ez az ujj nem Matolcsyé. Ez az ujj választotta ketté Magyarországot (igazából nem ez az ujj, de ez tette meg a döntő mozdulatot), ez az ujj tüntette el a még meglévő magán- és nem magánvagyont, ez az ujj mutatott rá azokra, akik az állami tulajdonú vállalatok vezetői székeibe kerülve hűbérbirtokot nyertek, ez az ujj mutat rá azokra a még magáncégekre, amelyeket gazdája államosítás ürügyén hűbérbirtoknak szemelt ki, közvetve vagy közvetlenül ez az ujj osztogatja a még osztogathatót, például a "magyar" földet magyar lekötelezettjeinek.

Nem kell keresni a szakadékot. Amerre ez az ujj mutat, arra van. Az az út pedig, amelyen a gazdája ideérkezett, összekötő két szakadék között. Most ott állunk az egyik peremén. Előre! - hangzik a vezényszó. És akkor a kedves állampolgárok elkezdenek...HALADNI.

 

2013. 03. 01.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1