"Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás." (Radnóti Miklós)
Kezdem azt hinni, hogy Alice Csodaországába vagy Ózba csöppentem. Azzal a
különbséggel, hogy AZOKNAK a könyveknek van értelmük és mondanivalójuk.
Szoktam olvasni Demokratát, igaz, a vécében – aki járt már itt, és ott volt dolga, láthatta -, nem véleményem kifejezése végett. Egyrészt volt nálunk egy családi hagyomány, hogy vicclapokat vécén olvasunk, egész gyerekkoromban soha nem hiányzott onnét a Ludas, másrészt, mert egyéb időmet sajnálnám vele tölteni. Különösen, amióta ez a kormány
hatalomra került. Előtte néha voltak benne egész értelmes dolgok is. Viszont a "hallgattassék meg mindkét fél" nálam alapelv. Szándékosan nem írtam, hogy a "másik fél", bár írhattam volna - ez lesz ennek a bejegyzésnek a lényege is -, tudniillik mindketten ugyanazon a pályán látszanak mozogni, és ez nem az én pályám. Ugyanakkor, egymáshoz viszonyítva bizonyos tekintetben két félről van szó, pontosabban két konkurensről. Egyik sem elfogulatlanabb a másiknál, nem is törekszik erre egyikőjük sem. Egyik azt mondja, kétszer kettő az három, a másik, hogy öt. Evégből a Hócipő is ugyanott van, sőt a Zsaru is. Mind közül a Hócipő messze a legszellemesebb, így aztán ő van legfelül. És ő legalább deklaráltan valami vicclapszerű.
Vannak a próféták és vannak a hívek. Próféta Orbán, próféta Vona, próféta
Gyurcsány, próféta Bajnai. Utóbbi mindjárt három próféta, mint Izajás (Ézsaiás vagy Jesája, kinek hogy tetszik): proto-Bajnai Juhász, deutero-Bajnai Kónya, trito-Bajnai Bajnai. Itt azonnal a kedves Olvasó eszébe juthat Stefan Heym: Dávid király krónikájából Salamon udvari prófétája, Náhum, és az általa közvetítettek: "Biztos, hogy ezt az Isten
mondta, Náhum?" - kérdezte a király nemegyszer gyanakodva. De Náhumnak, lett légyen ilyen vagy olyan, mégis volt egy erkölcsi többlete mai kollégáival szemben: legalább saját maga nem akart király lenni. Küzdő korunknak új nemzedéke viszont kifejezetten célratörő, és e tárgyban már jóval kevésbé aggályos. Saját magára az ember már csak nem gyanakszik?
Nade én is, hallom előre a reakciót. Mondtam vagy írtam én valaha olyat,
amihez - jó előre - ne tettem volna hozzá, hogy "ez az én személyes,
pillanatnyi véleményem"? Már a Napló első bejegyzéseitől kezdve? Akarok én
király, sőt akár egy porszemecske is lenni az államgépezetben? Törekedtem
valaha is arra, hogy bárkinek tetsszen, amit tőlem olvas? Nem is tetszik.
Törekedtem valaha arra, hogy amit eddigi életemben elkövettem, eltusoljam?
Hallgattam én valaha valamiről, ami nem vet jó fényt rám? A nyájas
olvasóközönség szerint én megmutattam volna az átvilágításom eredményét
tartalmazó borítékot, ahogyan Torgyán próféta nem mutatta meg, más
prófétákról és alprófétákról nem is beszélve? Hányszor kaptam már meg a
"súlyosan csalódtam benned" titulust, csak, mert nem illeszkedtem abba a
hitbéli sémába, amibe az illető pár olvasmánya után berakott? Hány kutyának
voltam már a kölyke, hogy aztán kóbor kutyává minősüljek át egyetlen
szemvillanás alatt? Voltam cionista, fasiszta, szélsőséges liberális,
kurafi, szimpla gazember, magyarellenes, zsidóellenes, zsidóbérenc, zsidó,
önjelölt csodatevő, legutoljára holokauszttagadó, diaszpóratagadó,
arabbarát, és a legtöbbjét el is felejtettem, de gyanítom, lesz még módom az
emlékek felfrissítésére. Buzi talán csak azért nem voltam, mert ennyi gyerek
után már elég hihetetlennek tűnne. Bár biszex még lehetek, csak az nem
annyira hatásos.
Miért is írom le mindezeket? Azért, mert rendszeresen megjelennek a
facebookos falamon különböző emberek különböző írásai. Olyan embereké is,
akik állítólag egy csónakban eveznek. Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy
MINDANNYIAN egy csónakban evezünk, csak ahányan vagyunk, annyifelé. Miért
is? Mert nagyon kevesen akarnak az orruknál tovább látni. A hívek nem azt
várják a prófétától, hogy "igazat" mondjon. Azt sem várják, hogy azt mondja,
amit gondol. A hívek azt várják, hogy a próféta azt mondja, amit ŐK
gondolnak. A világról? Egy fenét a világról. Saját személyiségükről.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Korábban többször is leírtam, hogy ez a
világ (számunkra) nem önmagáról, hanem RÓLUNK szól. Olyan, mint megannyi
zen-koan, zen-buddhista tantörténet. Tükörkép. De becsapós tükörkép. Áll az
ember a tükör előtt, és a TÜKÖRRE mutatva azt mondja: ez vagyok én. Holott a
tükörbe nézve MAGÁRA kellene mutatnia, hogy: ez vagyok én. Én ez és CSAK EZ
vagyok.
Amit a tükörben látunk, az a személyiségünk. Amit a tükörben NEM látunk,
mert nem lehet látni, azok vagyunk mi. Ennek a felismerésnek a pillanata a
nirvána, azaz ellobbanás. Nem egy hely, ahova el lehet jutni, már csak a
neve miatt sem, hanem egy esemény. Ami után már nincs szükség tükörre. Ami
utána van, azt hívja a jóga jógakkhémának, jógaCSÖNDnek.
Tehát, ha a hívek úgymond "világnézetét" valaki támadja, akkor MAGUKAT A
HÍVEKET támadja, saját személyiségükben. Azokat az oszlopokat akarja
kidönteni, gondolják, amelyeken az illető lelki békéje nyugszik. Szó nincs
zsidókról, arabokról, kommunistákról, nemzeti radikálisokról. Szó nincs
"objektivitásról". Éppúgy nincs, ahogy egy karizmatikus közösségben vagy a
Hit gyülekezetében sincs szó Istenről, bár mindig Róla beszélnek. Ezért
nehéz megpróbálkozni az elfogulatlansággal. Öngúny, gúny, irónia, cinizmus,
és az újra való következetes nyitottság nélkül nem is lehetséges. Amúgy,
hogy még jobban belezavarjam a drága Olvasót, az elfogulatlanság sem
lehetséges. Ezért írtam az "újra való nyitottság"-ot. Ha már elfogultak
vagyunk, legalább legyünk mindig más és más iránt elfogultak. Akkor talán a
mérleg nyelve közelebb kerül a nulla ponthoz. És ez saját magunkra is
vonatkozik. Ez is egyfajta gyónás, még csak katolikusnak sem kell hozzá
lenni. A kommunisták önkritikának mondanák. Hogy eldönthesse, igaz-e vagy
sem, amit az előbbiekben írtam, így hirtelen, ha már magára nem akar a
kedves Olvasó gondolni, elég, ha felidézi Szegedi Csanád történetét.
Dániel Péter, aki egyfelől "veszett vörös róka", másfelől demokrata hazafi,
lassan izraeli hazafivá alakulóban, már régen kiiratkozott a facebookos ismerőseim
közül. Legalább másfél éve, miután nem voltunk egészen azonos véleményen a
"demokrácia" mibenlétét illetőleg. Na és, mondanám én, de ő nem ezt mondta.
És voltak még így páran. Lesznek is. Hasonlóképpen jártam a legújabb
közel-keleti konfliktussal, azt mondván, hogy az éremnek két oldala van. És
ahány nézőpont, annyiféle "igazság". Nade ez az egész nem erről szól, mint
láttuk fentebb.
Most épp - teljesen véletlenül - egy ex-kaca (úgynevezett tartótiszt a
Moszadnál) visszaemlékezéseit olvasom. Ha csak a tizedét írnám le, amit ő
leírt, ellenem is kitiltó mozgalom indulna, abban a szent pillanatban. Jó
néhány szemelvényt másolhatnék ide a Talmudból, kezdve, hogy ki számít
felebarátnak, tulajdonképpen embernek, és ki nem, folytatva, hogy mit lehet
tenni három éven aluli kislányokkal, akiknek úgymond visszanő a
szűzhártyájuk, és kisfiúkkal, paráznaságnak számít-e, ha valaki NEM
HAGYOMÁNYOS, azaz perverz módon közösül valakivel, amitől azonmód kiborulna
a bili, kiváltképp, ha nem jelölném meg a forrást. Ha megjelölném, akkor is,
csak némi szerecsenmosdatás kíséretében.
A hírszerző viszont mondhat, amit akar. Miért is? Ugyanazért, amiért egy
néger sem haragudna meg, ha egy másik néger niggernek nevezi. Mint ahogy
nevezi is.
Kering olyan HOLOKAUSZTTAGADÓ sorozat a youtube-on, auschwitzi helyszíni
riportokkal, amelynek szerkesztője ZSIDÓ. Látni is lehet, kipával a fején.
Nem is tagadja, sőt. Izrael Államban van olyan csoport, amely HITLERT tartja
a Messiásnak, abból a meggondolásból, hogy a Messiás tevékenysége
következtében gyűjtetik össze a diaszpórából Izrael.
Ejnye, mondja a kényes úri közönség. Esetleg, hogy ezek
megbolondultak. Többet nem mond.
Hiszen ez végtére is az ő cölöpeiről szól, nem holmi valóságnak való
megfelelésről.
Pedig ez a "valóság" is róla szól, lásd tükörkép. Ez szól csak igazán róla.
2012.11.22.