A hetedik nap

"Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett." (Teremtés 2,2)

"Ha a kereskedelmi dolgozók kényszeríthetők, hogy vasárnap dolgozniuk kelljen, akkor például a fodrászok, stb. miért nem" kérdezi Semjén Zsolt. És beszopják. Itt is, ott is, a reakciókból ítélve. "Senki nem kényszeríthető vasárnapi munkavégzésre."
Még a mai kommunisták (vannak, pont ők miért ne lennének, vannak anarchisták is, rózsakeresztesek is, pontosabban mindezek utánérzései, olyan kifejezésmóddal, mintha megállt volna az idő, nálunk minden giccs kapható, mint a Ramblákon Barcelonában) is lelkesen helyeselnek. Konzekvens magyar ellenzékinek most a zárvatartást kellene követelni. A támogatóknak pedig az azonnali kinyitást. "Ökörcsorda vagytok", mondja a kormányfő. Ökörcsorda vagyunk, üvölti lelkesen a tömeg.

Persze a papok, sekrestyések, fürdőmesterek, jegypénztárosok, ellenőrök, villamos- autóbusz- trolibusz- mozdony- teherautóvezetők kivételek. Meg a vadászmesterek, hajtók, recepciósok. És a kereskedelmi dolgozók is, Semjén mester összes porhintése ellenére. Meg minden dolgozó. A VASÁRNAPI BOLTZÀR UGYANIS NEM A MUNKAVÉGZÉSRŐL SZÓLT, hanem arról, hogy vasárnap és éjjelente nem nyitnak ki a boltok. Slussz, mondaná Hacsek. A zárt ajtókon belül mindenki azt csinált, amit akart. Feltöltötte a gondolákat, dugott a hentespulton, takarított, megsütötte a lejárt szavatosságú vagy romlott maradékokból (abból szokták) a hétfői pékárút. Ez nem AZ az ortodoxia. Nem a Meá Sheárim. Annak ellenére, hogy az is tele van magyarokkal.

Ezért tettem fel Cseh Tamástól a Tangót. "Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél, / egynéhány hírfoszlányt hoz fülünkbe a szél".

Az idő sajnos hályog alatt van. Az idő IS.

2016. 04. 12.