A klasszikus történet, amikor a parasztbácsi fog egy nagy botot, és elkezdi a jégverte szőlejét csépelni: "Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten!"
Innét, ebből a forgószékből, minden összeesküvés-elmélettől mentesen úgy tűnik, mintha a következő történetnek lennénk szenvedő alanyai:
Az Amerikai Egyesült Államok ezért, azért és amazért - mivel megígértem, nem írok összeesküvés-elméletet - megbillentett néhány régi, jól bevált közel-keleti diktatúrát. Többen játszanak ott, helybéliek és nem helybéliek, izraeliek, oroszok, kínaiak, irániak, de most mellőzzük őket.
Miután ezek a diktatúrák megbillentek, légüres tér keletkezett. Nem töltötte ki a várt Amerika-barát "demokrácia", hanem lógtak a levegőben. Hogy mikor jön a következő diktátor, csak idő kérdése volt. De nem a diktátor jött, hanem egy egész diktatúra, az Iszlám Állam képében. Az iszlám már legalább 1979 óta a reneszánszát éli, köszönhetően Reza Pahlavinak, a szovjetek afganisztáni inváziójának, Izraelnek, pártatlanabbul fogalmazva annak a történelmi helyzetnek, amelynek ezek (voltak) az egyik oldali szereplői.
Az Iszlám Állam aztán tette a dolgát. Elfoglalta, ami el tudott foglalni, és gondoskodott róla, hogy, hála az Internetnek, erről mindenki tudomást is szerezzen. De nem csak erről, hanem a módszereiről is. Lehet, hogy sok dzsihadista tényleg élvezi a kegyetlenkedéseket, de a nyakamat rá, hogy például az a kisfiú, aki egyszer egy videón lelőtt egy hadifoglyot, nem élvezte.
De az a bestiális kegyetlenség, amivel az ISIS él, nem véletlen. Legalább két célja van: az egyik a közvetlen ellenség megfélemlítése, a másik, hogy a nálánál összehasonlíthatatlanul erősebb, de a közvéleménytől függő politikai vezetésű országok kedvét elvegye a szárazföldi támadástól. Nem hiszem, hogy az amerikai tévénézők örömmel látnák a katonáikat egymás után elégni, vízbe fulladni, lefejeztetni. Az amerikai politikusok sem hiszik, és az Iszlám Állam irányítói sem hiszik.
Mindennek a következményeképp elindult a menekült-áradat Európa felé. Hogy az iszlamisták komolyan gondolják-e az európai kalifátust, nem tudom. Szigorúan zárt ajtók mögötti tivornyákon biztosan kacérkodnak a gondolattal, de én azt hiszem, hogy e pillanatban a menekülteket inkább egy lehetőségnek tekintik, egy olyan kártyalapnak, amit sokféleképp ki lehet játszani. Terroristákat egészen biztosan becsempésznek közöttük. Nem azért írom, mert olvastam a neten, hanem azért, mert én is ezt csinálnám. Bolond lennék nem ezt csinálni. A terroristák feladata nem az lehet, hogy a katonák helyett kikaparják a forró gesztenyét, hanem szintén kettős. Egyrészt a zűrzavarkeltés és alkalomadtán a megtorlás, másrészt a közhangulatnak a menekültek ellen hangolása. Ezzel is növekszik a zűrzavar. Én várnék addig, ameddig elég sokan nem lesznek. Akkor az fog történni, hogy elkezdődnek a merényletek. Mivel senki nem tudja majd, hogy ki a dzsihadista, és ki a szimpla menekült, mindenki gyanús lesz, aki nem európai. Az is, aki ott él már egy ideje, az is, aki nemrég jött. És mivel ezek az emberek nem tudnak tovább hova menni, védekezni kényszerülnek. Minél inkább támadják őket, annál inkább össze fognak tartani. A fiataljaik, akik nem tapasztalták a menekülés keserveit, vagy elfelejtették, a már ott élő, de szintén üldözött muszlim kisebbség fiataljaival együtt radikalizálódni fognak, és mindannyian - mi mást tehetnének - egyre inkább szövetségesként és megmentőként fognak az Iszlám Államra tekinteni, semmint ellenségre.
Innentől az Iszlám Állam nagyjából azt csinál a Közel-Keleten, amit akar. Lesz pénze, fegyvere, olaja. Nem vele fognak foglalkozni. Egészen addig, ameddig Izrael határához nem érkezik. Illetve addig, ameddig a Balkánra be nem teszi a lábát, és Oroszország határához nem érkezik. Mindkét ország erősen érintve van belülről is. Nemrég azt írtam valakinek, hogy Oroszország nagyjából 140 milliós lakossága fele muszlim. Nem, csak a 18-20 százaléka. De ahogy az oroszok száma csökken, a muszlimoké úgy nő. Az oroszok en bloc öregszenek, a muszlimok en bloc fiatalodnak. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy 15-20 éven belül AZ OROSZ HADSEREG FELE muzulmán vallású lesz. Ezt már nem én mondom, hanem a demográfusok. Létrejön egy kényszerhelyzet.
Az amerikaiakról tartják, hogy mindig megtalálják a jó megoldást: miután az összes többit kipróbálták. Hozzá illik tenni, hogy rendszerint nem a maguk bőrével próbálkoznak. Az óceánon nem fog átúszni egyetlen menekült sem. Majd, ha valami Pangeához (a paleozoikumban és mezozoikumban létezett szuperkontinens, amely az összes mai kontinenst magába foglalta) hasonló szuperföld ismét létrejön, de azt az emberiség már nem fogja megérni. Így, ahogy most van, egészen biztosan nem.
De mi történt Magyarországon? Magyarországon Orbán Viktor megnyerte a 2010-es választásokat, kétharmaddal. Gondoskodott róla, hogy a következőt is kétharmaddal nyerje meg. Az országot saját tulajdonának tekintve, hűbérúrként kifizette a katonáit, és igyekezett magát az idők legtávolabbi határáig bebiztosítani. Közben az ország csúszott lefelé mind a gazdasági, mind a szellemi lejtőn. Nem ezzel foglalkoztak. A permanens sikkasztást és a nyomor növekedését úgy ellensúlyozták, ahogy eddig bevált: propagandával és figyelemeltereléssel. Ötletbörzéket tudok elképzelni, a magánnyugdíj-pénztári vagyon lenyúlásától a rezsicsökkentésig, ami valójában csak a világpiaci energiaárak késleltetett követése volt, egy bőrt lehúzva erről is. Minden uniós támogatás, minden építkezés (Nem vette észre, kedves Olvasó, mennyi van belőlük MINDENHOL? Sietni kell, mert nem biztos, hogy kapunk pénzt, és nem biztos, hogy az kapja, aki ma még kegyeket élvez, lásd például Simicskát.) a Vezér és klientúrája vagyonát gyarapította. Minden plakát, minden konzultációs ív, minden mesterséges és nem mesterséges valutaárfolyam-ingadozás.
Ilyen ötlet volt a menekültmizéria is. Lev Davidovics Trockij - 1917-18-ban a szovjet békedelegáció vezetője - mondta a németekkel folytatott tárgyalások előtt, hogy "Nem lesz semmi. Megállapodunk. Én pedig kiadok néhány brosúrát, aztán bezárom a boltot." A vége egy olyan béke lett, amihez képest a Versailles-i a nagylelkűség netovábbjának számított. Hát, valahogy így sült el ez is. A Vezér belelavírozta magát egy csapdába. A figyelmet ugyan elterelte a földosztogatásról, a gazdasági helyzetről, de amit nyert a vámon, elvesztette a réven. A Jobbikot nem tudta überolni, pedig az egyik cél ez lett volna. A kerítés-blöff sem vált be, a hazugságból azonban igazság lett: elkezdtek jönni az emberek, ezrével. Ha most tovább keménykedik, bajban a jövedelem. Ha nem keménykedik, bajban a hatalom. Ez nem patthelyzet, ez vesztes pozíció. Pontosan ugyanez vár majd a Jobbikra is, de arról még korai beszélnünk.
Megpróbálta a jól bevált gyakorlatot folytatni. Hozott néhány drákói és statáriális jogszabályt. Nem hiszem, hogy ne gondolt volna bele, mi lesz ennek a következménye. Napi több ezer büntetőeljárás, határ menti lágervárosok, amiket télen fűteni kell, őrizni kell, a bentlakókat etetni kell. Mindegy is, mire ítélik őket. Valószínűleg kitoloncolásra, de ehhez nem lenne szükség az egész cécóra. Hiába blöff ez is. Ezt már nem lehet pár brosúrával megúszni. A világon nincs annyi bíró, rendőr, aki le tudna folytatni ilyen tömegű eljárást. Nincs annyi papír. Mindez azért, hogy úgy tűnjön, a kormány erős és határozott.
De a kormány nem erős. És ezt elsősorban azok tudják, akik "jobbról" akarják megbuktatni. Tapasztalták, a román-magyar meccs előtt és után.
Mindeközben áradnak majd a menekültek. Köztük a terroristákkal, bár nem hiszem, hogy ők Magyarországra igyekeznek. De ez is mindegy: attól kezdve, hogy BÁRHOL felrobban majd egy bomba, a dolog ide is átgyűrűzik. Nyugaton előbb-utóbb (különösen AZ után) nem fogják fogadni őket, a szerbek továbbra sem fognak regisztráltatni, és ha van eszük, vissza se fogják őket engedni. Ittragadnak, és... És? És előállt a totális káosz. Súlyosbítva egy tehetetlen, mohó és élősködő kormánnyal, egy náci ellenzékkel, egy még nagyobb kivándorlási hullámmal, egy teljes egészében a külföldtől függő gazdasággal.
Csak így tovább. Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten.
Utóirat: Persze, ez most és itt és így csak egy stratégiai játék. Akár így is lehet. Sötét kép, írta nekem valaki. Sötét kor, mondom én. De ahhoz, hogy hajnalodjon, először éjfélnek kell lennie. Nem én találtam ki, hanem a Teremtő, akárki légyen is az.
2015. 09. 08.