"Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek." (József Attila)
"Semmi szükség egy új minaretre. Persze vannak sztúpák is. De mi akar ez lenni? Vallási svédasztal ? Jöjjön néhány félművelt fiatal és csipegessen, mazsolázzon, hogy melyik tetszik neki?"
Ezt nekem írták Nagy Szulejmán okán, majd róla egy másik posztban. A hibákat szokás szerint kijavítottam. Ma valahogy ilyen napom volt. Sebeket adunk és sebeket kapunk. Bár ezek csak játékok. Számomra. Most még.
Nem akarok hosszú lenni. Ettől még lehet, hogy az leszek, nem tőlem függ. Akkor kitől? Nem kitől, hanem mitől. Attól, amit írok.
Igen, jöjjön néhány félművelt fiatal, és mazsolázzon. Már az iskolában mazsoláznia kellene. Egy rabbi, egy molla, egy katolikus pap, egy református lelkész, egy láma, vagy valaki, aki informálisan helyettesítheti őket. Így válik a félművelt műveltebbé. Nem hívőbbé. A hit nem dresszúra. Hajlam és választás kérdése. Jól olvasták: hajlamé és választásé. Mint minden széles e világon. Tudom, hogy ez a szó - választás - most és itt nyugtatószóvá redukálódott, tartalom nélkül. Nem is kellene használni. Ha így folytatódik, talán nem is fogják.
A bevezetőben idézetteket egy katolikus hölgy írta nekem egy másik katolikus hölgy posztjára adott válaszomra. Teljesen ismeretlenül, ami engem illet, feltételezésekre hagyatkozva. Nagyjából edzett vagyok már az ilyenekre, de néha mégis besokallok, ha már túl sok lesz a képmutatás, szócsavarás, szemellenzősség, ostobaság és tudatlanság kavalkádjából. De egyelőre maradjunk a témánál.
A hit tehát nem dresszúra. Az az idomítás. A szó szerinti hitoktatás egyrészt halandzsa, másrészt lehetetlenség. Hitet ugyanúgy nem lehet oktatni, mint szerelmet. Elfogadást, hozzáállást igen, de azokból még se hit, se szerelem nem lesz. Utat lehet mutatni? Nem. Utat sem lehet mutatni. VALAMIT lehet mutatni, ami aztán vagy úttá válik, vagy nem. Most sem jól írtam: nem az válik úttá, hanem az, amit felidéz. Közös út ugyanúgy nincs, még két embernek sem, mint ahogy két tökéletesen egyforma dolog sincs. Két tökéletesen egyforma dolog ugyanaz a dolog.
A vallás: út. Még egyszer leírom: út. Mielőtt azt mondanák, hogy más is lehet út, igen, lehet. De akkor az is vallás, csak nem úgy nevezik. A vallás - akármi légyen is - célja az ember felemelése. Nem a MÁSIK ember felemelése, hanem SAJÁT MAGUNK felemelése. Hogy hová? Magunk fölé. Ne akarjanak belekötni, inkább próbálják kicsit ízlelgetni. In se, pro se, a se, per se, super se. ÖNMAGAMBAN, ÖNMAGAMÉRT, ÖNMAGAMBÓL, ÖNMAGAM ÁLTAL, ÖNMAGAM FÖLÉ. Hogy hogy, vallása válogatja. Kegyelem (gratia), kezdő kegyelem (gratia prima), megváltás, megváltottság, mind érvényes. Az egész keresztény dogmatika érvényes, a katolikus is, a református is, de állapotokhoz kötötten. A buddhizmus is érvényes, az iszlám is, a judaizmus is, a többi vallás is, szintén állapotokhoz kötötten. Az állapotok pedig emberekhez kötötten. Nincs két egyforma ember. Nincs két egyforma út. Még akkor sincs, ha formálisan ugyanazt vallják, és ezt értsék a lehető legtágabb értelemben, az egyházi hitvallástól a politikai hitvallásig, a politikai hitvallástól a szögbelövésig.
Akkor mit oktatnak hittanórán? Hitetlenséget. Ne botránkozzanak meg, mert nem ez a szándékom. A HIT SZEMÉLYES AKTUS. A lehető legszemélyesebb. Nem bebiflázandó tananyag. Nem olyan, hogy levizsgázom belőle, és kész. Nem forma. Tartalom. És tartalmat sem oktatni, sem számon kérni nem lehet. Soha nem fogják megtudni, mit érzek, amikor azt hallom, hogy "lépegető exkavátor". És mielőtt kinevetnének, kérem, gondolják át.
Nem az a célja ennek az írásnak, hogy bárkit is ócsároljon. A többinek sem, még akkor sem, ha néha elszalad velem a sakktábla lova. Rosszul lépek, és nincs annyi erőm, hogy új játszmát kezdjek. Bocsássanak meg érte. Azok az emberek - hölgyek, urak -, akik olyanokat írnak, mint amit idéztem, nem keresztények. Annak vallják magukat, de nem azok. A mai pápájuk az, sokan közülük el is utasítják. Milyen érdekes, írta nekem régebben az a hölgy, aki a posztot feltette. Nekem kéne szeretnem Ferencet, és te szereted.
Nem keresztények. Nem úgy cselekszenek, mint a keresztények. Egy pillanat alatt kiderülne, ha az illető hölgyet megkérdezném, mi is az a sztúpa, mi is az a minaret, mi is az a buddhizmus, mi is az az iszlám. Kiderülne, hogy ismeri-e egyáltalán, amit elutasít. Az ilyenek jó próbakövei az agapénak, az annak ellenére való szeretetnek. Annak ellenére, hogy mást gondolsz, mást hiszel, másként cselekszel, más vagy. A hitoktatás ide vezet. Csőlátáshoz és elzárkózáshoz. A hölgy egyetlen rossz szót se szólhat az Iszlám Állam gyakorlatára. Hogy ők kivégzik, aki nem tetszik nekik? Az már csak fokozatbeli különbség. Egyébként hatalma teljében a kereszténység se viselkedett másként.
Isten áldja, írtam a hölgynek, bár nehéz lesz neki. De ő megbocsát, hisz ez a mestersége. Nem, nem Varnus Xavér. Heine. Dieu me pardonnera, c'est son métier. Hogy legyen ebben az írásban valami hasznos is Önöknek.
2016. 06. 01.