Edvard Radzinszkij leírja, hogy 1946. nyarának nyarának egyik éjszakáján az éppen nála vendégeskedő jugoszláv vezetőket Sztálin kivitte a dácsájára. Egy asszony megterített, és egyetlen szó nélkül vacsorát hozott nekik. Eszegetés és pohárköszöntők között telt el egy jó óra. Amikor a jókedv a legmagasabbra csapott, a Vozsgy gramofont hozatott, és táncra perdült. Molotov és a többi harcostárs biztatta: "Sztálin elvtárs, hogy maga milyen jó erőben van!" De Sztálin hangulata hirtelen megfordult: "Nem, én nem élek már soká" - mondta. "Még nagyon sokáig fog élni! Szükségünk van magára!"- kiáltozták a harcostársak. Sztálin megrázta a fejét: "A fiziológiai törvények visszavonhatatlanok." Aztán Molotovra pillantott: "Majd itt marad Vjacseszlav Mihajlovics."
Molotovot azonnal elöntötte a hideg veríték. Pedig így lett. Sztálin hét éven belül valóban meghalt, neki viszont még több, mint negyven további évet ajándékozott a Teremtő, akiben nem hitt.
Még 1944 decemberében, de Gaulle moszkvai látogatásakor, kevéssel hatvanötödik vagy hatvanhatodik (szeretett egy évet letagadni) születésnapja előtt azt mondta a tábornoknak Sztálin: "A végső győztes tulajdonképen a halál." "A csata azonban, lett légyen bármennyire katasztrofális, magával ragadja a katonát" - vélekedett visszaemlékezéseiben a tábornok. Igaz, ezt egy másik csatára, az 1940. júniusi francia összeomlás előttire értette, de ide passzol.
Asperján György mai posztja ezzel végződik: "A Mindenki Sírjánál már ezer és ezer mécses égett, eszünkbe idézve a nagycenki Széchenyi mauzóleum homlokzatán olvasható két sort: VOLTUNK, MINT TI, LESZTEK, MINT MI." A nagycenki Széchenyi kripta felirata nem csak ennyi. Kimaradt három szó a végéről: "por és hamu". A legenda, amelyből keletkezett, a buddhizmus eredettörténeteihez tartozik. A fiatal Gautama Sziddhárthának (szanszkrit) vagy Gótama Sziddhatthának (páli) egy isten először a Vénség (szanszkrit: dzsará), majd a betegség (szanszkrit: ábádha) végül a Halál (szanszkrit: marana) alakjában jelent meg, emlékeztetve őt, hogy rá is ez a sors vár. Hétszáz évvel ezelőtt, ezernyolcszáz évvel Buddha után Európában ebből három oszlásnak indult halott lett, akivel három nemes találkozik. "Azok voltunk, akik ti vagytok" - mondják nekik a halottak. "Azok lesztek, akik mi vagyunk." Quod fuimus, estis. Quod sumus, eritis.
Amivel szemben egy élőlény a legtehetetlenebb: az a saját halála. Az elmúlásszerű halálban sem "más" nincs, sem "én" nem vagyok, abban MÉG A SEMMI SINCS. Annak a számára, aki a halált teljesen elszenvedi, az élet TELJESEN lezárul: minden, a "más" primátusát tételező (empirikus) gondolkodás HALÁLIRÁNYÚ. Ami megsemmisült, az nemcsak MÁR nincs, hanem SOHASEM VOLT.
A halál, mint abszolútum, materialista.
Mindez RÁM vonatkozik. Nem rád, rá, ránk, rátok vagy rájuk, hanem RÁM. Énrám. Arról, hogy VELE mi történt, mi történik, vagy mi fog történni, legfeljebb úgy érdemes beszélni, mint egy olyan történetről, amely akkor nyeri el értelmét, ha ÉN megértem. SENKI NEM HALT MEG, ameddig én élek, és emlékezem rá. Senki. Nem hal, és nem fog meghalni. CSAK ÉN HALHATOK MEG. Aki meghalt, nem meghalt, hanem MÁSKÉPPEN ÉL. Ahogy a (kizárólag egyes szám első személyben értelmezhető) felébredésben AZ EGÉSZ VILÁG felébred, úgy az elalvásban az egész világ elalszik. A halál ebben az értelemben olyan mély álom, amelyből nincs ébredés. Nem a TE álmod, hanem az ÉN álmom. Nem a TE ébredésed, hanem az ÉN ébredésem. Még a néphagyomány is tudja. "Mikor ágynak adom a testemet, / deszka közé zárhatom éltemet../ a KAKASSZÓ hozhatja végemet." Vagy örök életemen túli életemet, egyben MINDENKI örök életen túli életét. ÉN vagyok Krisztus. ÉN vagyok Péter. ÉN választok.
A kakasszó is jelkép. A református templomok tetején ezért van kakas. Az üdv-szenvedéstörténetben is ezért van kakas. Ezért mondta Szókratész, mielőtt kiitta volna a méregpoharat, hogy "áldozzatok kakast Aszklépiosznak". A kakas a FELÉBREDÉS jelképe. De ha valaki nem képes felébredni -
Ezért mondják, hogy a halál egyben az IGAZSÁG pillanata.
Ameddig élek, NINCS halál. Amit emlékezésnek hívunk, nem emlékezés, hanem ÉLETBEN TARTÁS. Ha valakit teljesen elfelejtek, azt nem elfelejtem, hanem ABSZOLÚT ÉRTELEMBEN MEGÖLÖM. Ezért volt az egyik legsúlyosabb büntetés a damnatio memoriae, a feledésre ítélés. Ő attól kezdve nem csak meghalt, hanem SOHASEM ÉLT.
Ez a Halottak Napja értelme.
2015. 10. 30.