Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

(Bábel tornya)

"Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: 'Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. EZUTÁN SEMMI SEM LESZ NEKIK LEHETETLEN, AMINEK A MEGVALÓSÍTÁSÁT ELGONDOLJÁK'." (Teremtés 11, 5-6)

Tovább is van, persze. Az Úr összezavarta az emberek nyelvét, és szétszórta őket a földön. Ha tíz embert megkérdezünk, aki olvasta a történetet, közülük kilenc maximum a toronyra fog emlékezni. Jó. Maradjunk akkor a toronynál. Tessék, kedves Olvasó: mi lett vele? MI LETT A TORONNYAL? "Összedőlt." Nem, nem dőlt össze. Erről legalábbis a Szentírás nem tájékoztat. NEM ÉPÍTETTÉK TOVÁBB. Miként a várost sem. Az egyébként is szépen elsikkadt a torony mellett. Pedig a torony már az eredeti történetben is csupán jelképnek tűnt. Az égig akarták emelni, és kész. Maga az Úr is jelképnek tartotta, különben nem azt a konklúziót vonta volna le az egész építkezésből, hogy az embereknek ezután semmi nem lesz lehetetlen. Nem csak az égig érő torony, hanem MÁS SEM. És akkor a város, aminek az építése LAKÓK HIÁNYÁBAN szintén félbe maradt? Ha az embereket AZ ÚR nem szórta volna szét, építő még akadt volna elég. Talán előbb-utóbb valamiképp újra meg is értették volna egymás. De szétszórattak. Ahányan ahány felé, annyi és annyiféle lett a nyelvük is.

Közös revír (élettér), közös nyelv, közös akarat. KÖZÖS. Ez a konstans. És a torony? "Semmi sem lesz nekik lehetetlen." Az égig érő torony a LEHETŐSÉG.
Nem az ember elbizakodottsága. NEM A LEHETETLEN.
Épp az ellenkezője.

Ez a történet pontosan az ellenkezőjéről szól, mint amit bármely keresztény-keresztyén templom bármely papja prédikálna róla a szószékről. Ez a történet nagyjából ugyanazt mondja, mint a Jákob és Isten harcáról szóló (Teremtés 32, 23-33). HARCOLTÁL ISTENNEL ÉS AZ EMBEREKKEL, ÉS GYŐZTÉL.
A győzelem itt még csak mint lehetőség van jelen. Mint Bábel tornya, AMI SOHA NEM DŐLT ÖSSZE, csak félig készült el. Akár csak a város.
AKKOR.
Bábel tornya NEM a kudarc. Bábel tornya - nem lehet eleget ismételni - MAGA A LEHETŐSÉG. A Biblia egyetlen szóval sem mondja, hogy nem építhető föl. A Biblia, kedves felebarátaim, éppen azt mondja, hogy FÖLÉPÍTHETŐ. Nem egyebet mond, mint...le fogom írni, kedves Olvasó. Le én. Hogy mi történt volna velem ezért négy-ötszáz évvel ezelőtt, azt inkább ne képzeljük el.

"Nade", hápog most az összezavarodott Olvasó, "nade akkor mi van az isteni-természeti törvények áthághatatlanságával? Azzal a schopenhaueri igazsággal, hogy a szabad akarat annyi, mint 'szabad akarni'? Nem létezik lehetetlen? Hiszen ha 'lehet' létezik, akkor a tagadásának is léteznie kell!"
Adva van egy mindenki által ismert stratégiai-logikai játék, a sakk, pontos szabályokkal, amelyek többek között azt is előírják, melyik figurával hogyan lehet lépni. Például a lóval L-alakban, a vezérrel egyenesen is, átlósan is. L-alakban azonban nem. Nem LEHET a vezérrel L-alakban lépni? Már hogyne lehetne. Fogom, és úgy lépek vele. Nem SZABAD? Ugyan már. Melyik törvénykönyv tiltja meg? A partnerem? Letöröm az ujjait, ha bármelyikkel is hozzám ér. ÉS MÉGSEM LEHET. Nem lehet, és nem is szabad.
Akkor most hogy van ez?
Drága Olvasó. Akkor nem lehet és akkor nem szabad, HA SAKKJÁTÉKOT AKAROK JÁTSZANI.
Minden más esetben lehet is, és szabad is.

Isten, mint Játékos. Bábel tornya az egészet elrontaná. Beleköpne a levesbe, egy akkorát, amitől ki kellene önteni, és egy újat kellene főzni. Vagy... vagy nem rontaná el, csak TÚL KORÁN KEZDTEK HOZZÁ. Történhet-e ebben az Univerzumban, akármit is értünk ez alatt, Isten (kifejezett, vagy megengedő) akaratával ellenkező? Nem, kedves Olvasó, nem történhet. Meg tudnám ezt úgy is fogalmazni, hogy történhet-e az Univerzum rendjében, ahol Isten a bolondos képzelet terméke, mintegy maga a megszemélyesített végső rendezőelv, szóval, történhet-e az Univerzum rendjében olyasmi, ami kívül esik az Univerzum rendjén? Már hogy történhetne?
Akkor mégis, mi lehet Isten akarata? Van egy népszerű, de téves nézet, írja Norman Mailer a Meztelenek és holtak-ban, hogy az ember valamiféle átmenet az állat és az angyal között. Valójában az ember arra törekszik, folytatja Mailer, hogy ÁLLATBÓL ISTENNÉ VÁLJON. Vagyis az ember legfőbb vágya a MINDENHATÓSÁG. Nem a vallás, fűzi még hozzá az író, nem is a szellemi élet: ezek csak kábítószerek.

Ha pedig Bábel tornya csak félbemaradt, ha fel lehet építeni, ha ez Isten akarata, akkor Isten akaratának annak kell lennie, hogy AZ EMBER ISTENNÉ VÁLJON.
Nem egy MÁSIK Istenné, hanem Istenné. Akkor viszont... akkor viszont onnantól már CSAK ISTEN LESZ. A Magasságos Isten válik Önmaga tükrévé, mondta Bistam-i Bajazid szúfi. ÉN nem leszek többé. Én, mint Isten - addigi - tükre. Mint Isten - addigi - KÉPE.
És HASONLATOSSÁGA.

Hogyan? Hogyan? Hogyan?
Miből kezdték azt a tornyot építeni? Téglából (FÖLDBŐL) és szurokból (Teremtés 11, 3) Merre? Az ÉG felé. Nem lehet? Lehet, válaszolja a Biblia. Akkor meddig nem lehet? AMEDDIG ELFOGADJUK A JÁTÉKOT. EBBEN a játékban meghatározott szerepünk van. MI VAGYUNK A BÁBUK. Mindaddig, ameddig EZZEL a szereppel azonosulunk, a Játék szabályai vonatkoznak ránk. Addig Isten van, mint Játékos, és mi vagyunk, akikkel játszik. Mi is ennek a szerepnek a lényege? Mindenekelőtt az, hogy a FÖLDHÖZ kötjük magunkat. Ha már a sakkot hoztuk elő, akkor a sakktáblához. Másodjára meg az, hogy ELKÜLÖNÍTJÜK MAGUNKAT. Király, Vezér, Bástya, Ló, Futár, Gyalog. Vagy ez, vagy az. Fehér vagy fekete. A KÖZÖS megszűnt. Harc van és áldozatok vannak.
És ez csak a Játékos szemével nézve játék.

És akkor hogyan? Hogyan érhet Bábel tornya az égig? Úgy, kedves Olvasó, hogy felismerjük, hogy az a pont, amely a teljes teremtett világot jelképező egyenesen a fizikait a metafizikaitól elválasztja, szintén jelképes. Hogy nem torpanunk meg előtte, és nem dolgozunk ki ideológiákat arra, hogy a másik fél NEM IS LÉTEZIK. Nem mondjuk azt, hogy a test ellensége a szellemnek, a "világi" a "mennyeinek". NEM KÉPZELGÜNK. Nem tételezünk fel semmit megdönthetetlen igazságként. Nem mondjuk azt, hogy "eddig". Nem mondjuk azt, hogy a vallás "tudománytalan". Nem mondjuk azt sem, hogy a tudomány vallástalan. NEM KÉPZELJÜK EL SEM A TUDOMÁNYT, SEM A VALLÁST. Elfogadjuk. Olyannak fogadjuk el őket, AMILYENNEK BIZONYULNAK.
És akkor egyszer át fogjuk lépni azt a bizonyos pontot. De csak, miután ÁTLÉPTÜK AZ ÖNMAGUNKAT EMBERTÁRSAINKTÓL ELVÁLASZTÓ HATÁRT.
Hogy ez csak illúzió? Lehetetlen?

Tessék szíves bemenni bármely katolikus templomba, ránézni a feszületre, és - függetlenül attól, mit gondolunk az egyházról, a pápáról, vagy az ő papjairól - azt mondani, hogy az a feszület NINCS.

Talán éppen ez Isten végső akarata. Talán éppen ez az önmaga kitalálta játszma vége.
Talán csak pasziánsz volt az egész.

2014. 07. 27.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1