(a hitoktatás)
- Az meg mi a csuda? - kérdeztem ma egy hitoktatótól. Hogy vizsgáznak belőle? Tudom, hogy hogy, de az nem az. Az csak lexikális ismeretek felmondása. Az igazi vizsgához minimálisan telepátiára lenne szükség. Tudok még ilyeneket. Meggyőződést tanultunk egész hónapban. Feleltem örömből. Étvágyból megbuktam. Erzsike sokkal jobb jegyet kapott orgazmusból. Holnap fájdalomból írunk dolgozatot. A tanárnő észrevette, hogy a sóletre gondolok. Megintettek, mert nem éreztem magam elég jól. Nem kaptam üdítőt, mert a büfés szerint nem voltam szomjas.
"Ti atyátok, ki vagy a mennyekben" - imádkozza Móricka a katolikus iskolában. De ha szigorúan vesszük, még ő sem konzekvens. "Te atyád", kellene mondania a hitoktatónak. Magának meg azt, hogy "az enyém". Már, ha tényleg így véli. Hogy is van ez? "A magyarok Nagyasszonya." "A magyarok Istenére esküszünk." De ha németek vagyunk, akkor a németekére, ha angolok, azokéra, ha oroszok, az oroszokéra. "Szent Oroszország." "Szent Szövetség." "A legkatolikusabb király." A spanyol uralkodók mindig imádták ezt a címet, de XIV. Lajos francia király se vetette meg. "Gott mit uns" volt a Wehrmacht katonáinak a sisakjára festve a második világháborúban. Isten velünk. De a többiek is ugyanezt hirdették, bár az oroszok Sztálint mondtak helyette. Ezt kellett hinniük. Mást meg tilos volt. Bozse moj, gondolták közben mégis sokan, és magukban keresztet vetettek. Az értelmezéssel nem bajlódott senki. Ma sem bajlódik. Pedig nem ártana. Ha az enyém, akkor az nem a te Istened. Kié is lehetne másé? A szubjektum nem kommunista.
És akkor most mi van? Zuhog az eső, felelhetném, mert tényleg zuhog. Semmi. Beszélni csak arról érdemes, ami van. Nincs hitoktatás, nem létezik és nem is lehetséges. Egyike a rengeteg olyan kifejezésnek, melyek miatt a polgár egy olyan világba képzeli magát, ami nem azonos azzal, mint amiben él. Információk továbbadása van, melyeket mindenki úgy értelmez, ahogy akar. De hogy a vége nem hit, az holtbiztos. Fel tudom mondani, mert fel tudok én mondani bármit, de az csak szajkózás. Kaphatok rá akkora ötöst, mint egy ház, de nem "hitből" fogom kapni, még csak "hittanból" sem, egyszerűen különböző állítások visszamondásából. Katolicizmusból. Reformációból. Judaizmusból. Iszlámból. És még lehetne sorolni.
Biflázásból. A "hittan" tanulója minden más olyan tantárgynál kellemesebb helyzetben van, amit meg kell érteni. Ezt ugyanis nem kell megérteni. Miért is kéne, amikor az oktató maga sem érti. Nem is értheti. Benne van a szóban. "Hit." "Hitünk szent titka", mondja Úrfelmutatáskor a katolikus pap, és felmutatja az ostyát és kelyhet. Titok az, amiről MINDENKI tud? Már hogy lenne? De akkor mégis, miért mondja? Az esetek nagy többségében valószínűleg azért, mert így tanulta. Ezt kell mondania. Nem gondol bele. Pedig helyesen mondja. Azért titok, mert MINDENKI MAGÁBAN ÉS MAGÁNAK ÉRTELMEZHETI CSAK. És a lényeg még akkor is rejtve lesz előtte. Hiába beszél róla, az onnantól nem az és nem titok. A többségnek pedig marad az ostya és bor. Mindenféle átváltozás nélkül. És persze titok nélkül. Annak mindez csak egy frázis. Olyan, mint az éjféli mise karácsonykor. Volt fenyőfa, kaptunk ajándékot, megettük a halászlét és elmentünk utána a templomba is. (Csak, ha már szóba került. Minden, ami a vallással összefügg, jelkép. Az egész világ az, de ez tudatosan is jelkép. A halászlében a HAL a lényeg. ICHTÜSZ, mondták az első keresztények. Görögül "hal". A hal jeléről ismerték fel egymást az üldöztetések alatt. Hal. Egyben egy mozaikszó. Iészosz Krisztosz Teu Hüiosz Szótér. Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó.)
Legjobb esetben világnézet. Pont olyan, mint a marxizmus, csak lélek-alapon. Úgy is bánnak vele. Vannak határesetei is. Egyik véglet az Iszlám Állam. Ha mi is Mohamed Mekkából Medinába (eredeti nevén Jathrib, ahol Mohamed a hidzsra 10. évében, Krisztus után 632. június 8-án a későbbi első kalifa, Abu Bakr lánya, a tizennyolc éves Aisa karjaiban meghalt, utána "keresztelték" át Medinát an-nábi-nak, a Próféta városának) történt futásától, 622. július 16-tól számítanánk az időt és a vallást, akkor most 1393-at írnánk. Lobognának a máglyák, teljes gőzzel üzemelne az inkvizíció. Másik véglet Enver Hodzsa Albániája volt, ahol a hitet úgy, ahogy van, betiltották. "Aki pedig ezután hinni merészel..." Az is hit, legyint az Olvasó. Hiszem, hogy nem hiszem. Hiszem, hogy nem szabad hinnem. De nem. Az SEM hit. Az is csak papagájkodás. Kicsit nagyobb téttel, mint ma nálunk, de attól még az. Azt mondom. Azt mutatom. És közben folyamatosan rettegek, hogy észreveszik.
"A mai uralmi rendszereket az jellemzi" - idézem fejből Weörest, lusta vagyok kikeresni -, "hogy hazugságaikat nem is akarják feltétlenül elhitetni, csak feltétlenül elfogadtatni.....Gödörben vagyunk, lejjebb a béka ülepénél." Weöres, aki Hamvas Bélát tekintette mesterének (bár Hamvas nem tekintette őt tanítványának), ezúttal tévedett. Eötvös Gábor zenebohóc mintájára (amikor elvettek tőle egy hangszert, "van másik" felkiáltással mindig előhúzott egy újat) van rosszabb. Mindig van rosszabb. Az a rosszabb, ha el is akarom hitetni. Azt akarom, hogy hidd. Ezt akarja az Iszlám Állam, és erre törekszik a "hittan". Erre törekedett kezdetben a kommunizmus is. Még a kései Kádár-korban is úgy kezdődtek az egyetemi tájékoztatók, hogy az oktatás célja "olyan, marxista-leninista világnézetű szakemberek képzése", akik... "Neked engem szeretned kell! Szeress, te nyomorult, szeress!" - üvöltötte I. Frigyes Vilmos porosz király, Nagy Frigyes édesapja, amikor egy alattvalója félelmét fejezte ki előtte. Orbán Viktor és Kádár János között az az egyik különbség, hogy Kádár az "aki nincs ellenünk, velünk van" elvet követte, míg Orbán az "aki nincs velünk, ellenünk van" elvet valósítja meg. A propaganda úgy tett ugyan, mintha mindenki kommunista volna, de a hatalom nem várta el, hogy az legyen. A hatalom pragmatikus volt. Vannak olyan hatalmak viszont, amelyek nem pragmatikusak. És akkor...akkor jön az, hogy megpróbálnak meggyőződni a saját teljesíthetetlen követeléseik betartásáról. Nem érdekli őket, hogy a dolog nemcsak kivitelezhetetlen, hanem ellenőrizhetetlen is. HINNED KELL. És megjelennek a figyelők. A besúgók, feljelentők, az önkény. Minden, ami bárkit elítélhetővé tesz. Hiszen nem csak meggyőződni nem lehet bárki hitéről, de hitelesen meggyőzni sem róla senkit. Ahhoz ugyanabban a testben kellene élnünk, ugyanazzal a lélekkel. A kilátások viszont nem túl rózsásak. A tudomány előbb-utóbb lehetővé tesz valamiféle gondolatrendőrséget. Akkor lesz a hittan - bármire is vonatkozzék - a legrettegettebb vizsgatárgy. Ahol már az élet a tét. Ahogy némely helyeken most is, csak még nehéz ellenőrizni.
Ide vezet ez, kedves Olvasó. Nem annyira vidám hely ez a klub.
2014. 10. 17.