Boldogult és naiv ifjúkoromban sokáig azt hittem, hogy az valami olyasmi, mint amikor mondjuk egy feleség a kedvenc ételét főzi meg a férjének. Ágyba hozza a reggelit. Illatos füstölőket gyújt, és madártollal cirógatja. Elmosogat helyette, lemegy bevásárolni, miközben ő döglik a tévé előtt és vedel. Habfürdőt készít neki, megmossa a hátát, és puha törülközővel megtörölgeti. Könnyebbé és élvezetesebbé teszi az életét. Kedvében jár. Az ágyra gondoltam volna utoljára. Hiszen ott, hittem én, balga lélek, az, hogy az ember a kedvében jár a másiknak, természetes dolog. Az a lényege. Már csak azért is, mert ha a másik élvez, attól az én élvezetem is nagyobb lesz, vagyis a magam kedvét is szolgálja. De rá kellett jönnöm, hogy vannak lemondó alkatok. Akik a dolog felét minden további nélkül nélkülözni tudják. - Ki fog ezzel a kis micsodával elélvezni? - kérdezi az új barátnő. - Hát én.
Pedig már Esterházynál (Bevezetés a szépirodalomba) gyanakodnom kellett volna. Fejből idézem, mert nincs meg, ezúttal teljesen pontatlanul, tehát nem sértem meg Pétert azzal, hogy kiteszem az idézőjelet. Mikor az ember elkezdett gyakni, az asszony megmozdította a tomporát. Az ember azonnal abbahagyta a mozgást, és ráförmedt: "Hát ki baszik itt, én vagy te?" Jó, Péter is idézte, de ő feltehetően pontosan.
Szájjal kényezteti. Szájba kényezteti. Pardon, így nem szokták mondani. Pedig mondhatnák. Hány nyílása van az embernek? Nem olyan sok, írja Spiró. Azokat használja.
Szájjal persze másképp is lehet kényeztetni. Például úgy, ahogy Schiffer András tette a minap a kitiltási botrány kapcsán. Komoly nemzetbiztonsági kockázatot vet fel, mondta, nem pontosan így, de a lényeg ez volt, ha külföldön előbb tudnak a belföldi korrupciókról, mint nálunk. Ach, du lieber Augustin. Hát hogy ne tudnának itt is. Ezzel vannak tele a noteszek oda és vissza. Ezzel is. Bassza meg, mondhatta volna, és mondta is, nem tudtok jobban vigyázni? Azok ott most...és a lényeget már el is felejtettük. Deutsch Tamás se maradt el: hol van az ember legelemibb joga, a szabad helyváltoztatás? Hát igen, gondolkodik el Magda Marinkó a zárkájában. Hol van?
Egy nyári délutánon az épp ügyeletes gondozó fiúval a filáim (fila brasileiro - egy molosszer kutyafajta) kennele előtt álltunk, amikor megláttuk, hogy Lynet, az egyik szukám...hogy is mondjam...kinyalja a saját vulváját. Egymásra néztünk és egyszerre törtünk ki harsogó röhögésben. Milyen szerencse, mondtuk, hogy ezt a hölgyek nem tudják. Semmi szükség nem volna ránk.
Ugyanezt férfiban egy régi barátomtól hallottam. Azt álmodta, mesélte egyszer, hogy bekapta a saját farkát. A dolog egyébként nem teljesen lehetetlen, láttam már videón. Hogy is hangzanának ezek egy bulvárműsorban? Saját magát kényezteti.
Hogy ki fog ebben az országban élvezni, az már régóta világos, csak még nem akarja mindenki tudomásul venni. Lett légyen bármilyen rezsim, az se titok, hogy ki kényezteti. Mi pedig, kedves polgártársak, saját magunkat fogjuk kényeztetni. Az se utolsó mulatság, mondta szegény Robin Williamas a Holt költők társaságá-ban, persze nem erről.
Csak hajlékony gerinc kell hozzá.
2014. 10. 27.