Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 (csalatkozom, tehát vagyok - Augustinus)

De a csalatkozás csak az első lépés. Descartes-nél és Kantnál is az volt. Belőle következett a kételkedés, majd valami, ami már csak kevesek erénye: a gondolkodás. Cogito, ergo sum. És itt kezdődnek a félreértések. A "régi" ember életének talpazata valamiféle szent könyv volt. Európában ez jó ideje a Biblia (kis részben a Korán). Pár száz éve a vallás - régebben kezdődött - eróziója turbófokozatra kapcsolt. De a szent könyvek hiányával keletkezett űrt ki kellett valamivel tölteni. Ez lett az úgynevezett "tudomány". Azért "úgynevezett", mert az a tudomány, amit közönségesen annak gondolnak, nem tudomány, hanem... szintén vallás. A valódi tudománytól az különbözteti meg, hogy dogmatikus. Nem MINDENBEN kételkedik, ami pedig a tiszte volna, hanem van valami, amiben NEM kételkedik, és ez a materializmus. A ma általában tudománynak nevezett valami anyagelvű. A tudósok között vannak ugyan kivételek, mégpedig szép számmal (Einsteint is ide szokták sorolni, pedig Einstein, amennyire zseniális volt a fizikában, annyira zagyva akkor, amikor nem maradt a kaptafánál), de ezek a kivételek nagyjából a zseni-szinten mozognak, a tudomány (ezúttal idézőjelek nélkül) legfelső szférájában. Pedig a tudomány nem azért van, hogy akár egy dologban is végleges választ adjon. Sőt, épp ezt kell elkerülnie. A tudomány az örök keresés és előítélet-mentesség állapotában marad csak tudomány. Mivel pedig ÍGY nem alkalmas arra szerepre, amire szánták, vallást kreáltak belőle. Örök bizonytalanságból soha nem lesz bizonyosság. Pontosabban a bizonyosság HITE, hiszen a vallás - a közönségesen vallásként gyakorolt valami, nevezhetjük szertartásrendnek is - elsődleges funkciója - szintén közönségesen - éppen ez.

Képzeljünk el egy egyenest (leírtam már, de nem lehet elég sokszor). Mivel az egyenes mindkét irányban végtelen, a pont, amit kijelölünk rajta, bárhol is van, a közepén van. Ez a pont az axióma. Egy végsőkig redukált állítás, amely konszenzussal tovább nem kérdőjelezhető meg. Valami olyasmi, hogy "ez van". Az axióma csak "tudományosan" axióma. Egy nő röviden azt mondaná rá, hogy "csak". Egy - hagyományos értelemben - hívő, hogy "kijelentés". Tudomány az, ami - mondjuk - bal oldalról - egyenesről lévén szó, a végtelenből - közelít ehhez az axiómához, és ott le is blokkol. Tovább - szintén konszenzussal - nem megy, mert nem tud tovább menni. Vallás az, ami AZ AXIÓMÁTÓL indul ki, és tart "jobbra",...szintén a végtelenbe.
Mindezek pedig UGYANAZON az egyenesen helyezkednek el.

Attól a pillanattól, hogy a fent leírt irányok megváltoznak, a tudományból vallás, a vallásból tudomány (tudományféle) lesz. Ezt tapasztaljuk napjainkban.

Sem a kételkedés, sem a gondolkodás nem mond ellent a vallásnak. Egyetlen vallásnak sem mond ellent. Más részét vizsgálja a valóságnak. És ezúttal a "valóság" nincs idézőjelbe téve, mint szoktam némelykor. Most aztán tényleg nincs.
Vannak dolgok, amelyeket el KELL fogadni. A kétely ellenére is el kell fogadni őket (most nem - például - Isten létére vagy nemlétére gondolok). A tudománynak nem az a feladata, hogy meghaladja a lehetetlent, vagy, hogy bebizonyítsa, hogy semmi sem lehetetlen, hanem éppen az, hogy MEGTUDJA, MI A LEHETETLEN. És ezáltal azt is megtudja mi a lehetséges. A kétely és gondolkodás a tudományban alapállás. Ha úgy tetszik, eszköz. Nem, inkább módszer. Nem elv, hanem gyakorlat. A tudományban soha nincs semmi sem lezárva. Soha, egyetlen kérdés sem. Mihelyt lezárja valaki, az már nem tudomány.

A tudomány és a mindennapi élet azonban kettő. A közember ráadásul nem is a tudománnyal találkozik mindennapjaiban, hanem a TECHNIKÁVAL. A technika a tudomány MELLÉKTERMÉKE. De nem csak melléktermék, hanem minden mai érzékcsalódások anyja. A nagy francia enciklopédia nem a tartalmával nyűgözte le az embereket - a tudósokon kívül nem is értették volna meg -, hanem a TERJEDELMÉVEL. Jules Verne is ettől esett hasra. Ettől tűnt úgy, hogy a tudomány - és ezáltal a "felvilágosult" ember - számára semmi sem lehetetlen. Tűnt, mondom. Hogy a tudomány, amely a technikában találkozik az átlagemberrel, szinte mindenható. Dehogy "szinte", sugallja Verne is. Mindenható. Omnipotens.
Pedig dehogy.

A tudomány - rendeltetésszerű használat mellett - orosz babákkal találkozik. Befelé végtelenített orosz babákkal. A nagyobb babában MINDIG van egy kisebb. Hasonló ez, mint a régi lakomák fogásai voltak. A sült ökörben ott rejtőzött egy sült disznó, a sült disznóban egy sült bárány, a bárányban egy páva, pávában egy tyúk, tyúkban egy galamb, galambban egy fürj, fürjben egy tojás. Csak ENNEK itt vége szakadt, bár kétségkívül kellemesebb vég volt ez, mint az, ha az ember rájön, hogy mindaz, amit addig gondolt, teljesen másképp van. Ettől legalább jól lehetett lakni.

Az ember - szintén a köznapi ember - nem szereti azt a szót - ezt is leírtam már egypárszor -, hogy "lehetetlen". Pontosabban a MAI közember nem szereti. Az, aki mindent félreért. Nem magától érti félre, hanem azért, mert félremagyarázzák számára. Mert nem az a cél, hogy bármit is megértsen, vagy elfogadjon, hanem éppen az, hogy NE értse meg és NE fogadja el. Ha nem így volna, megszűnne a verseny alapja. A mai ember mai vezetői ebben az egy dologban értenek egyet: a versenyben. Ez a verseny az Ő versenyük. Nem szurkolóké, hanem a versenyzőké. A szurkolók, úgy is, mint a "valóságos" szurkolók, maguktól csak hőzöngeni tudnak. Verekedni, inzultálni, stadionüléseket feltépni, metró kocsikat rongálni.
Így devalválódott a kételkedés és a gondolkodás minden megkérdőjelezésévé. Hiszen ott a technika: mindaz, amiről még Verne is csak fantáziált, mára többszörösen meghaladottá vált. "Abbahagyjuk-e valaha is" - kiált fel Anthony de Mello, a dominikánus Eckhart mesterhez hasonlóan majdnem a kiátkozásig jutott jezsuita - "azokat a törekvéseinket, hogy megégessük a tüzet, benedvesítsük a vizet, vagy színesebbé tegyük a rózsát?"

Csakhogy a valódi tudomány és az áltudományos gondolkodás tovább süllyedése, a mai közgondolkodás között van egy óriási különbség: az alázat. A mai közgondolkodás - amit a politika sugall számára, légyen az akár "baloldali", akár "jobboldali" - nem merész, hanem GŐGÖS. Bábel tornya, ha bibliai hasonlatot szeretnénk. Hiszen a Biblia KÉPEKBEN beszél. Mint a fogyatékosoknak - hiszen azokról van szó -: úgysem érted, tehát inkább LERAJZOLOM. Mesékkel, történetekkel, példabeszédekkel. Nem történelemkönyvet írok neked, hanem képeskönyvet. Hogy van-e valami "valóságos" háttere, SZÁMODRA teljesen mellékes. Az csak a vallástörténészeknek nem mellékes, de nekik ez a hivatásuk. Igazából nekik is mellékes, nekik maga a KUTATÁS nem mellékes. Hiszen ebben fejezik ki magukat. Saját személyiségüket. Nekik ez az eszközük.
Az átlagembernek viszont nem ez az eszköze. Számára minden, ami nem tekinthető hivatásnak, szimpla segítség. Segítség, hogy eligazodjon a világ útvesztőjében. És - végső soron - SAJÁT MAGA útvesztőjében. Eljusson - ha már Comeniust is belevontam - saját szíve paradicsomába.
Az átlagembernek a világ egy rejtvény. Olyan rejtvény, amelyben SAJÁT MAGÁT kell(ene) megfejtenie. Ha megfejti a - teljesen másról szóló - üres négyzetek adta szavakat, ezek saját maga valamilyen kulcsmondatát adják ki. Minél több rejtvényt fejt meg, annál több kulcsmondatot. De - és ez az igazán vicces a dologban - ezek a kulcsmondatok egy NAGYOBB rejtvény részei, amely... szintén RÓLA szól.
Most KIFELÉ végtelen számúak azok az orosz babák. Mígnem...

Si fallor, sum. VAN VALAMI, AMIBEN - HA AZ EMBER GONDOLKODIK - NEM LEHET CSALÓDNI?

Ego sum via, veritas et vita (ÉN vagyok az út, az igazság és az élet): érthető úgy is, hogy Ő az út, az igazság és az élet, de érthető úgy is, hogy...

S ha ez a két értelmezés EGGYÉ válik, akkor jut el az ember oda, ahol már sem a tudományra, sem a vallásra nincs szüksége.

Ahonnét már nincs tovább. Sőt -

2013. 12. 11.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1